Ma nagyon érdekes dolgot tudtam meg a fogathajtással kapcsolatban. Lehet, hogy mások számára ez ismert, engem azonban meglepett a tény, hogy a lovaskocsi elnevezése spanyolul is "kocsi" = Coche.

Rodrigo unokatestvére fogathajtással foglalkozik, versenyekre jár (többek között Magyarországra is; sőt, lovat is vásárolt már Magyarországról!) A vacsora melletti beszélgetés közben hangzott el a "coche" név, amire felkaptam a fejem. Mondtam, hogy ez a név Magyarországról származik, méghozzá Kocs község révén, ahol a híres kocsikat készítették. 

Chilében gyakoriak a lovakhoz kötődő szabadidős programok. Ahogyan jártuk a vidéket, gyakran láttunk lovakat, szebbnél szebbeket:)

Én sajnos nem vagyok egy nagy lovas, de fenn maradok a lovon lassú ügetés mellett, jól idomított jószág esetén (köszönhetően Nándoréknak, egy kedves családnak a városomból,és segítőjüknek, Dominikának) !

Hatalmas élmény volt részt venni itt Chilében egy lovastúrán, ami a hegyek között, patak partján vitt minket gyönyörű utazásra. Mindenkinek szeretettel ajánlom! A túravezetőnkkel és annak kisfiával együtt nyolcan indultunk útnak (annyian is tértünk vissza:)). A lovak nagyon szófogadóak voltak, a vezér lovat követték. Mindeközben az érzés is megmaradt, hogy én irányítok, ugyanis ügetésre ösztönözhetők voltak önállóan is, illetve irányváltásra is.

Mindenképp érdemes kipróbálni! "Paseo a caballo" - ezt a feliratot kell figyelni!

Szeretem a piacokat, itt mindig beleszagolhatunk az igazi helyi valóságba.

Nagyon zajosak a "merkadok". A portékájukat árulók hangját messziről hallani; nem bízzák a véletlenre a vásárlást.

Érdekes ötletekbe is belefuthatunk: pl. először nem értettem, miért kering a jég között heverésző friss halak felett egy madzagról lelógó, vízzel teli neylon zacskó. Mire Rodrigo elmagyarázta, hogy ezzel hessegetik el a friss húsra vadászó legyeket az árusok. Szenzációs ötlet!!

A friss halak, tengeri herkentyűk jelenléte szinte alap, de egyéb házi készítésű finomságokat is fellelhetünk: sajtok, fűszerek, frissen facsart gyümölcslevek.

Nueva Imperialban a fedett piac területén apró javító műhelyek is működnek: cipész, varrónő. Idősek, valószínűleg utolsó hírmondók. A cipészmester éppen egy saját készítésű cipőn dolgozott, kézzel varrta fel a bőr felsőrészt a talpra. Eszembe jutott az otthoni öreg bácsi, akihez gyerekkoromba anyukám elküldött a sarkalandó cipőkkel, Burák bácsi volt a neve. Kedves, csendes öregember volt.

 Santiagoban egy kis, félreeső utcában is jártunk egy nagyon jó, zajos kis piacon. Mindent is árulnak itt. A friss zöldségtől kezdve, a halakon át a gyógyszerekig. Ami számomra új volt itt, az a jégkása. Persze nem maga a jégkása volt ismeretlen a számomra, hanem az elkészítésének a módja. Egy kis fémszerkezet segítségével őrlik a nagy jégtömböket apró jéggé, ezt teszik pohárba, majd gyümölcsszirupot öntenek rá. Ezek a szirupok nagyon finomak, tényleg gyümölcsből vannak, házi készítésűek. A házaspár is, aki árulta, illetve a kis szerkezet is egyébként perui volt.

A jégen túl extra hűtési lehetőség a káposzta levél is! Egy hölgy árus a fejebúbját védte, hűtötte egy hatalmas káposztalevéllel az egyik forró napon. Mindig tanulok valami újat!

Most búcsúzom, megyek a piacra:)

Amerika felfedezése előtt Chile területén is indiánok éltek. Az elmúlt héten Temuco környékén jártunk, ahol egykoron a Mapuche indiánok éltek. Kultúrájukat ma is őrzik. 

A táj gyönyörű, nekem nagyon hasonlított hazánkéhoz. Számos folyó található. Nueva Imperial - a város, ahol 1 élményekben teli hetet töltöttünk - kisváros, kisvárosi életvitellel. Pénteken, a piac napján nyüzsgő, egyébként csendes. A Chol Chol folyó partján terül el. 

Olyan szerencsében volt részünk, hogy hagyományos viseletbe öltözött indián hölgyekkel találkozhattunk, két alkalommal is. Mivel kérésünkre szívesen fotózkodtak, így megörökíthettük ruházatukat.

Rodrigo elmesélte, hogy a chilei kormány hangsúlyt fektet arra, hogy az indiánok saját kultúrájuk szerint élhessenek. Jó példa erre az úgynevezett interkultúrális kórház, amelyen belül kétféle orvoslás működik: a "megszokott" XXI. századi, illetve az indián gyógyászat, mely a vizelet megvizsgálása után,  különböző gyógynövényfőzetet ajánl a pácienseknek.

Az iskolákban ugyanígy biztosítva van a kultúra ápolása. Első ott tartózkodásunk napján Temucóban,a közeli nagyváros egyetemének területén jártunk, ahol frissen diplomázott Mapuche tanítókkal találkoztunk.

A kisváros számos más módon is őrzi az emlékeket: például graffitik, kültéri faszobrok jelenlétével.

Nem volt mindig ennyire békés a helyzet. Eredetileg a város neve Imperial volt, spanyol hódítók alapították 1551-ben. Az őslakos indiánok kétszer is elpusztították a várost. Majd később, 1882-ben született újjá a város, Nueva - azaz "Új" Imperilal néven.

Mára egy békés kisváros képét mutatja, ahol én szinte otthon éreztem magam, Rodrigo tüneményes családjának is köszönhetően. 

1. A legnagyobb különbség a hőmérséklet: Amíg Magyarországon téli hideg van (jó esetben), addig Chilében nyári meleg.

2. Az otthonok feldíszítése hasonló a két országban. Viszont itt nem általános az adventi várakozás, gyertyagyújtás.

3. A karácsonyfák nem élőek, szinte csak műfenyőt állítanak az emberek.

4. December 6-án nem érkezik a Mikulás, viszont december 24-én "Papa Noel" eljöttét várja Chile apraja és nagyja.

 5. Ajándékozás: A gyerekeknek éjfélig várakozniuk kell, hogy megkezdődhessen az ajándékozás. Azután viszont, az utcára vonulnak a szülők a gyerekekkel, hogy megmutassák, kipróbálhassák az ajándékokat. 

5+1. Az ünnepi étkek közül kettőt említek:

- a  hagyományos karácsonyi sütemény egy gyümölcskenyérhez hasonlatos péksütemény, a "pan de pascua"(kandírozott gyümölcs, fahéj, szegfűszeg, vanília).

- népszerű alkoholos karácsonyi ital a "Cola de mono" (tej, erős alkohol, fahéj, szegfűszeg, cukor - nagyon finom!!!) Hűtve fogyasztandó!

Chilében erősen jelen van van a női egyenjogúságért való "harc". Mindent is a nőknek.

Tegnap egy regionális női futball döntőn jártunk. A belépőjegyek a következőképpen alakultak: Férfiaknak 2000 chilei peso, nőknek 1000 chilei peso volt a belépő (gyerekeknek ingyenes).

Létezik külön minisztériuma a nőknek: Ministerio de la Mujer y la Equidad de Género. Ez a minisztérium, többek között, abban segít, hogy a nők minél könnyebben munkába álljanak, ügyel arra, hogy a munkahelyeken a női-férfi munkaerő arány megfelelő legyen, illetetve segítséget nyújt, ha erőszak áldozatai lesznek.

Nem érzem elnyomottnak itt a hölgyeket, ráadaásul azt figyeltem meg, hogy a férfiak nagyon is kiveszik a részüket a család mindennapi életével kapcsolatos teendőkben.

Persze kevés időt töltöttem el itt ahhoz, hogy bármit is kijelenthessek tényként. 

Amit mégis tényként kijelentek :szeretem ezt az országot, sokat köszönhetek neki, elsősorban Rodrigót:)

A leghatékonyabb nyelvtanulás: egymás nyelvét nem értő anyós-menye kombó:)

Néha mulatságos, néha fárasztó és olykor-olykor dühítő tud lenni egy-egy párbaszéd a családban.

Persze nem szokványos a helyzet...de ettől (is) szép! Egyedi nyelvjárással rendelkezünk mára. Beszédünkben felfedezhetőek 4 különböző nyelv szavai:

1. angol - ez a bázis nyelvünk, Rodrigóval így kommunikálunk. Mára Endi is elsajátította az angolt, így hármasban jól értjük egymást. 

2. magyar - Rodrigo átvett tőlünk sok magyar kifejezést, ezeket gyakran beleszőjjük beszélgetéseinkbe. Az ételekre például szinte kizárólag azt mondjuk: "Nagyon finom"; de gyakran használjuk a "jó/ nem jó; gyere; kicsim" kifejezéseket is.

3. spanyol - És visszafele is igaz, én is átvettem spanyol szavakat, kifejezéseket. Általában olyat, aminek tetszett a hangzása, vagy olyat, ami egyikünk se tudott angolul. Jó példa az utóbbira a (rendkívül bonyolult) "szekrény" szó. Erre sokáig nem emlékeztem angolul, így megtanultam spanyolul. Ezt a bútordarabot csak így nevezzük azóta.

4. szlovák - Ez lehet a legmeglepőbb, hiszen hogyan is keveredett ide a szlovák. A válasz egyszerű: Tanítóként szlovák nyelvet, kultúrát oktató suliban dolgozom, Endi pedig itt tanul. Leggyakrabban használt szlovák szavaink: Dobrú chuť! és Ale!

Visszatérve a spanyol nyevtanulásra:

Próbáltam már ideérkezésünk előtt is elsajátítani egy - két alapmondatot könyvből, de ha nincs aki "popónrúgjon", nehézkes a tanulás. 

Na itt (Chilében) aztán jött a mélyvíz. Rodrigo anyukája szeret(ne) beszélgetni, ilyenkor többszörös összetett mondatokban meséli el a történteket, vagy kér meg valamire. Ha sikerül elcsípnem egy szót, amit értek, akkor fellélegzem, mert így ki tudom következtetni, mit szeretne. Aztán van olyan is, hogy az ellenkezőjét sikerül kikövetkeztetnem. Íígy volt már duplán vásárolt kenyerünk, nem kiteregetett ruhánk stb, szerencsére egyik sem életbevágó. Sőt ma megígértem valamit! Sebaj, megcsinálok néhány dolgot és remélhetőleg köztük lesz az is, amit kért.

A kényszer tehát nagy úr, tanulásra ösztönöz. Mára egészen sok szót és kifejezést tudok, persze azért folyékony párbeszédre nem vagyok képes. 

A mondatbankom alkalmassá tesz kenyér és egyebek megvásárlására, informácó kérésre.

Most érzem igazán, mit jelent hablatyolni:) ("habla" - "beszélek" spanyolul)

1. Álmok: A chilei emberek számára az álmok nagy jelentősséggel bírnak. Ha valaki például egy régi ismerőssel álmodik, megpróbálja vele felvenni azonnal a kapcsolatot. Elhunyt szerettel álmodni üzenet értékű, sugall valamit döntéshelyzetben. Az álmok tehát cselekedetre ösztönzik az ittenieket

2. Temetkezés, halottkultusz: Ami nagyon más itt a magyarországi temetőkhöz képest, az a sírok mellett elhelyezett emléktárgyak. Rengeteg a személyes tárgy, főként a gyermek síroknál. De a legfurcsábbak számomra a színes papírernyők és a különféle szélforgók. Az utóbbiak között a legtöbb az állatot utánzó forma, de van  kerékpáros figura is. A temetés napján a hozzátartozók az autójuk hátsó szélvédőjére nagy betűkkel felírják szerettük nevét valamulyen rövid gondolattal:pl.: örökké szeretlek.

3. Adomány-, pénzgyűjtés:  "Kéregető itt is rengeteg van az utcákon, ráadásul mesterszintre emelve. Gyakran beállnak a kereszteződésekbe, parkolókba (láthatósági mellényben, hogy tényleg munkaerőnek látszódjék), majd segítenek kihajtani, beparkolni (akár a tök üres parkolókba is) némi pénzért cserébe. Van köztük néhány erőszakos is, de a többségük nem az. Ami viszont új volt a számomra, az a hulladékelszállítók ("kukások") akciója: Egy évben egyszer hangosan meghirdetik, ha szeretnéd őket támogatni, ezen és ezen a napon tegyél ki borítékban pénzt a kerítésedre. 

4. Kutyák: Úgy érzem nem beszélhetünk Chiléről anélkül, hogy a kóbor kutyákat ne említenénk. Eddig bármelyik városban jártam, jelen voltak, kisebb-nagyobb mennyiségben. A boltokba, sőt esetenként még az éttermekbe is ki-bejárnak szabadon. Az itt élő emberek nagyon pozitívan, elfogadóan viszonyulnak hozzájuk, jelenlétük természetes. Hidegben ruhát adnak rájuk.

5. Földrengés: Itt nagyon gyakoriak a földrengések. Én tegnap éjszaka éltem át életem első földrengését, ami 5-ös erősségű volt (reggel utána néztünk). Az ittenieknek ez meg se kottyan, ők már hozzászoktak, (pedig mozgott az ágy és a képek a falon, ijesztő volt). Rodrigo azonban megnyugtatott, a házak szerkezete nagyon stabil, földrengéskor mozog az egész épület, és nem törik. Kérdeztem, hányas erősségűt bír ki biztosan, mire azt felelte kb. 7-8-ast.

 5+1: Karácsony nyári melegben: Végül egy érdekesség; Magyarországhoz képest itt éppen fordítva vannak az évszakok. Hamarosan kezdődik a nyár! Így Mikulás strandnadrágban hozza majd a csomagot:)

Tegnap vonatra szálltunk, hogy ellátogassunk Dél-Amerika legmodernebb Planetáriumába, a "Universidad de Santiago de Chile" - be.

Már maga az utazás is egy élmény volt. A vonatokra beléptető kapukon keresztül lehet feljutni. Papír alapú jegyek nem léteznek, kártyaleolvasó rendszer van, amelyre magad töltöd fel a kívánt összeget a jegypénztárakban.

A vonaton sokan utaznak, egyéb "vendégmunkásokkal, önként jelölt előadókkal" együtt. Árulnak például édességet, üdítőt, mentolos cukorkát; illetve zenés előadást is szolgáltatnak. Egyikük sem a vasúti társaság alkalmazottja, önként jelöltek, így próbálnak pénzhez jutni.

Egy biztos, nem unatkoztunk a kb 1 órás út alatt.

A vonat állomáshoz közel található a planetárium. Gyalog kb. 5 perc. Az épület környéke szép és rendezett. 

Ahogy beléptünk az épületbe rengeteg látványosság fogadott: egy nagy méretű forgó földgömb; nemzetközi űrállomás makett, Hubble teleszkóp makett; ALMA - obszervatórium Atacamaban.

A vetítő tér kör alakú, ahol döntött ülésekben foglaltunk helyet. A legnagyobb vizuális élményt egy robot okozza, mely menet közben emelkedik fel a padló alól, középen. Ez vetíti fel a mennyezetre az égboltot. Időnként úgy éreztem, mintha mi mozognánk, lebegnénk az égen. Fantasztikus volt!

Ezt megelőzően oktató videót is láttunk a mi Naprendszerünkről, igazi - NASA által készített - fotókkal fűszerezve.

Megbabonázva az ott látottaktól léptünk ki az ajtón, és vettük utunkat egy gyorsétterem felé. Egy forgalmas úton kellett átjutnunk, ahhoz, hogy egy bevásárló környékre érjünk. Na, itt aztán nagy meglepetés várt. 

Ahogy átkeltünk a zebrán, megállított minket egy rendőr. Nagyon csodálkoztam, hogy mit akar tőlünk, mivel épp 1 perccel ezelőtt tettem szóvá Rodrigónak, hogy a rendőr simán tűri, hogy boldog boldogtalan átkeljen a pirioson.

Vártam, míg befejezi...láttam Rodrigon, hogy feszült lett. Végre lefordítottta nekem, mit mondott a rendőr:

Megkérdezte, melyik országból jöttünk, mert nagyon nem idevalósinak tűnünk. Majde felhívta a figyelmünket arra, hogy rengeteg itt a tolvaj, tegyük el a karóránkat, szorítsuk a táskánkat.

Ezekután mondanom sem kell, hogy ettünk. Szorosan, sietve, 360 fokban körülnéző fejjel:)

Mindezek ellenére szép nap volt!

A kisfiunk 9 éves, így iskolát kellett találnunk neki.

Igencsak "hétköznapian" estünk neki a keresésnek. Útnak indultunk, majd beestünk az első iskolába, amit találtunk a közelben. Itt információkat kaptunk a teendőkről - mint később kiderült - a portás úrtól, aminek a fele igaznak is bizonyult. El kellett mennünk az Oktatási Minisztérium kihelyezett irodájába, ahol kaptunk egy oktatási azonosító számot Endinek, majd ezzel vissza az iskolába.

Röviden: Két intézményben csak a portáig jutottunk el, azonnal közölték, hogy tele vannak, várólista van, nem tehetnek értünk semmit. Végül a harmadik suli fogadott minket. így lett Endi a "Colegio Jean Piaget Rancagua" tanulója hivatalosan is. 

Itt az igazgatónő azonnal a szívünkbe lopta magát. Élettel teli, kedves, intelligens, barátságos nő.

Chilében  - leegyszerűsítve - 3 különböző típusú általános iskola van: 1. teljesen állami; 2. állami-fizetős mix; 3. magán.

Nekem nincs tapasztalatom - oktatási és egyéb minőséget illetően - arról, hogy mi a különbség az egyes típusok között, de az biztos, hogy én csak jót mondhatok a mi iskolánkról. 

A Jean Piaget teljesen állami intézmény. Azontúl, hogy mindent (ebédet, felszerelést, oktatást) ingyen kaptunk; Endi külön foglalkozásokon is részt vesz, hogy a nyelvi akadályokat mihamarabb leküzdhesse. Rodrigoval együtt rendkívül hálásak vagyunk az itt dolgozóknak, mindenkinek egytől-egyig.

Nagy izgalommal vágtunk neki az első napnak. Az igazgatónő maga kísérte be Endit az osztályba, ahol hatalmas üdvrivalgással fogadták. Már aznap úgy tért haza, hogy számos barátot tudhatott magának.

Azóta is szeret iskolába járni. A pedagógusai mindenre nyitottak a siker érdekében. Letöltöttek egy olyan applikációt a telefonjukra, amely egy az egyben lefordítja a spanyol szöveget magyarra, ahogy a szöveg fölé helyezik. Az angol tanárnő a japán rajzfilmek iránti rajongásával vált Endi egyik kedvencévé, a testnevelő tanár pedig a magyar labdarúgásról beszélget vele.

Az osztályfőnöke egy vérbeli pedagógus! Tyúkanyó típus, nagyon megkedveltem. Mindenkire és mindenre odafigyel. (Velem például leegyeztette azt is, hogy mi a negyedikes témakör Magyarországon a főtárgyak esetében. )

Délutánonként pedagógiai aszisztens foglalkozik a gyerekekkel. Ő is nagyon lelkiismeretes. Egyszerre kísérik ki a gyerekeket az iskola végeztével a kapuhoz, és személyesen adják át őket a szülőknek.

A sportolás fontos része családunk életének. Itt minden lehetőség adott ahhoz, hogy kiéljük eziránti szenvedélyünket.

A lakhelyünktől kb 500 m-re található egy sportközpont, ahol az összes foglalkozás ingyenes! Így Endi ping-pong-ra, taekwondora, és focira is jár esténként. Jó itt gyereknek lenni!