Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy konyhatündér; és abban is biztos vagyok, hogy amikor a családom és a  barátaim ezt olvassák, csakis a jó öreg virsli képe villan be velem kapcsolatban ebben a pillanatban:))

De azért én is tudok főzni, sőt, szoktam is. Mivel Rodrigo nagyon kedveli a leveseket, így leggyakrabban azokat készítem el, már amiket lehetséges. Ugyanis néhány fontos hozzávaló nem kapható, például petrezselyem gyökere (levele igen:)); karalábé; tejföl. 

A zöldborsóleves grízgombóccal azonban kivitelezhető, gyors és finom. Egyik alkalommal, mikor megfőztem, vendégeink voltak Rodrigo nagybátyjáék. Első látásra nem kértek levest, ragaszkodtak a valóban nagyon finom sültekhez. És mivel én egyáltalán nem vagyok hiú a főztömre, elkönyveltem, hogy sebaj, így vacsorára pont marad Endinek, Rodrigonak és nekem. Az esti programot követően, teríteni kezdtünk étkezéshez. A levest sehol sem találtam...Rodrigo sem...kérdésünkre, hogy hol a leves, pajkos somolygás volt a válasz Tio Raul (nagybácsi) részéről: "Mégis megkóstoltuk!" 

Hát így tett sikeres szakáccsá a zöldborsóleves:)

Endi iskolába jár. Nagyon barátságosak vele a pedagógusok és a gyerekek is. Tegnap elővette a Rubik kockáját az iskolában és az internetről ellesett trükköket gyakorolta. Társai közül többen is körégyűltek. Felfigyelt erre a tanítónéni is, majd az osztály közösségi csoportjában felhívást tett közre, hogy akinek van ilyen otthon, hozza be, így egyik tanórán megismerkednek vele jobban is.

Így veszi kezdetét, vagy folytatását a nagyszerű Rubik kocka hódító útja egy chilei általános iskolában.

Hajrá Mindenki, //sohanemtudtamkirakni...egyetlenoldalátsem...nemvagyokrábüszke//)

Fotó: Endi

4 napot kempingezéssel töltöttünk, mely során elutaztunk néhány óceánparti településre. Érdekes, mennyire változatos képet mutatnak a különböző - egymástól nem nagy távolságra lévő - városok, attól függően, hogy  mennyire volt például alkalmas kikötésre a part.

Horcon egy kisebb halászfalu. (Bár Magyarországi méreteket tekintve ez város.)

Egy biztos, rengeteg élményt szereztem itt. Ilyet is, meg olyat is. 

Egy haditengerészeknek szánt kempingben szálltunk meg. A komplexum régies és kopottas volt, de kempingezéshez megfelelő.

Az első napon teljesen elvarázsolt az óceán látványa. A fiúk tengeri csillagokra leltek a vízben, ami Endit is és engem is elvarázsolt. Természetesen kagylók és csigák özöne, így folytathattuk azok vizsgálatát is. 

Valamint sirályok és pelikánok tömege szinte testközelségben.

Ahogyan kezdett sötétedni, úgy kezdte megmutatni magát a város másik arca ...

Egyre több fura figura jelent meg...szimplán ittas, örökifjú hippi, "loveandpecae" - hívők, (akik aztán egy óvatlan pillanatban Neked is szerelmet vallanak). Izgalmas volt köztük lenni. Szeptember 18-án ünneplik Chilében a nemzeti függetlenség napját. Ez rengeteg zenével, grillezéssel párosul, valamint a nemzeti zászló kihelyezésével mindenütt. Horcon óceánpartja kicsit másképp ünnepelt. Lementünk mi is a partra, mert kíváncsi voltam. Színes forgatagba cseppentünk; mutatványosok, ékszerkészítők, zenészek közé. Néhány chilei pesoért zsetont váltottunk és csocsóztunk. Esztétikai élmény volt, ugyanis a csocsó asztalok gyönyörű, míves faasztalook voltak a régmúltból. 

A kóborkutyák száma megdöbbentő, ahogyan Chile más városaiban is. Amíg minket felszólítottak az üzeletekben a maszk viselésre, addig a gazdátlan kutyák ki-bejártak a boltokban, majd ha úgy tetszett nekik, leheveredtek ott.

Másnap Zapallarba utaztunk. Egészen más világ! Gyönyörű part, rendezett városkép, exklúzív házakkal a hegyoldalban, melyek terasza - természetesen - az óceánra néz. Sziklákra másztunk itt, és elbűvőlve figyeltük a köveknek csapódó hullámokat.

3. nap - úticél Vina del Mar és Valparaiso. Nagy városok, kikötőkkel, zajos halpiaccal.

Ez a nap hatalmas élménnyel szolgált. Vina del Marban - a kezdődő tavasz ellenére - nagy kabátban figyeltem a vizet, forró kávét kortyolgatva. Nem akartam hinni a szememnek. A parthoz közel az óceánban játszó fókákra lettem figyelmes. Volt, hogy 4-5 is együtt bukfencezett a vízben. Vidámságuk, életörömük szeretetreméltó!

Még aznap délután Valparaisoba utaztunk. Rodrigo elmondása alapján, kb 100 évvel ezelőtt egy virágzó kikötőváros volt. A kikötője hatalmas. Még sosem láttam élőben, hogy milyen óriásiak ezek az óceánjáró hajók. Akár 1 napig is eltarthat egy hajó ki/berakodása.

Számomra Valparaiso ma is szép város, rengeteg látnivalóval. Sok a szintkülönbség az utcák között, ezért (a közlekedést megkönnyítve), funicular  (siklóvasút) szállítja az utasokat egyik helyről a másikra.

De a legnagyobb "állati élményt" az oroszlánfókák nyújtották számomra.

A rakparton kisétáltunk egy - a halászhajók vízre bocsájtását segítő - mólóra. A korlátra támaszkodva lenéztem a parton fekvő kövekre, ahol ezek a nagytestű állatok sütkéreztek. Egyáltalán nem számítottam rájuk. 

Hatalmas méretük és tiszteletetparancsoló hangjuk ellenére mosolyognom kellett rajtuk. Jól bevált, felhevült "napozóágyaikat" hevesen védelmezték. Ha egy másik, a hideg vízből kikecmergő, példány közelített feléjük, fenyegetően elbődültek, fejüket hátravetve, tekintetüket az égre emelve, nyakukat tekergetve. Általában hatott! Ha mégsem, akkor nyomatékul odacsíptek. Teátrális volt!

Vannak az ember életében olyan pillanatok, amelyek örökre bevésődnek. Ez olyan volt. 

Amikor megpillantottam egy hosszabb gyalogút végén az óceánt, az egyszerre volt csodálatos és felkavaró élmény. Először ugrálni kezdtem örömömben, aztán csak álltam megbűvölve a partján. A morajlása félelmetes és izgalmas. Egészen aprónak éreztem magam mellette.

Az első találkozás óta már több élménnyel is gazdagodtam. Hihetetlenül izgalmas, és sokszínű az óceán, ezer arccal! Megunhatatlan, mindig új!

A kagylóvadászat  igazi szenvedélyünkké vált. A kisfiammal hosszú percekig vizslattuk a homokot egy-egy szebb kagylóért, csigáért. És amikor egy-egy különlegesebb, ép darabra leltünk, az olyan volt, mintha legalábbis gyémántot találtunk volna.

Az óceán partja is változatos. Van, ahol egészen sötét színű, majdnem fekete a homok, van ahol sokkal világosabb, és van ahol kavicsos, vagy éppen nagyobb kövek borítják a partot.

Van egy egészen sötét színű vízinövény Algas Marinas "Cochayuyo" (Durvillaea Antartica) - az alsó képsorban középen látható -, ami teljesen úgy néz ki, mint egy polip, karokkal. Rengeteg ilyet lehet látni a part közelében. Rodrigo elmondta, hogy egyes helyeken azért látok sok ilyet a sziklákon, mert az emberek kiszedik a vízből és kiteszik szárítani a sziklákra. Majd ezeket később eladják, mint ételt. Láttam a boltban, még nem kóstoltam.

Ez persze csak egy élőlény a több ezerből, ami felfedezhető itt ebben a kincsesbányában. A madarak a nagy szerelmeim otthon, Magyarországon is. Itt is örömmel figyelem meg őket. A vízimadarak nagy élményt jelentenek nekem. Élőben, közelről látni a pelikánt és a sirályokat, ahogyan halra vadásznak, az nagyon izgalmas. Egy nagyobb sziklás terület közelében megfigyelhettük azt is (miközben sikerült felmászni a közelükbe), hogy hogyan különülnek el egymástól a különböző sirálycsaládok és a pelikánok. Az óceán hullámait úgy ismerik, mint az emberek a buszmenetrendet. Tudják, mely pillanatig maradhatnak egy egy kövön, vagy éppen a parton és mikor kell onnan elszállniuk az érkező nagy hullám elől. Illetve, mikor kell közelebb menniük a hullámokkal kiérkező jobb falatokért. (Nekem még nem sikerült kiismernem ezt a nagy "Úrt", az óceánt, többször sikerült csupa vizes cipővel hazatérni.)

Van egy igazán fürge kis állatka, egy rákféle "Chanchito de Mar" (Emerita Analoga) - az alsó képsorban bal oldalon látható - , amely mélyen a homokba fúrja magát. A "Playero Grande" (Tringa Semipalmata)  nevű madár ezekre vadászik. Gyors lábakkal iparkodnak begyűjteni őket, a következő hullám érkeztéig.

Van egy kivételes madár."Queltehue común" (Vanellus Chilensis)..sajnálom, de ő nem lesz a kedvencem, a története azonban annál izgalmasabb. Róla külön fogok írni még. Ő ugyan nem kifejezetten a vízparton él, de rengeteget lehet látni belólük és sajnos sikerült egészen testközeli élménybe keveredni velük.

A kikötőkben pedig még döbbenetesebb "állati" élményekben volt részünk. A következő bejegyzésben erről olvashatnak majd:)

Santiago lakóinak száma 8 millió körüli. (Magyarországon kb. 9,5 millióan élnek!) Nagy itt az élet!

A városnak van egy új és egy régi központja. A régi kissé rendezetlen és zajos. A falak tele graffitikkel, rengeteg a kóborkutya. Itt él a bevándorlók többsége, ez még színesebbé teszi a városi létet.

Az új központ rendezett és tiszta. Jól megférnek egymás mellett a korábban épült patinás épületek és a modernek. Itt található Latin Amerika második legmagasabb épülete, a Costanera Center (300 m).

Én mindkét részt imádtam:) Már csak a spanyol beszédet hallani is élvezet számomra! 

Ha vezetni akarsz itt, jobb ha felkészíted magad! Szemfülesnek kell lenned, már csak egy sávváltáshoz is. Viszont itt fedeztem fel azt is, hogy a távol kelet autóipara milyen hatalmas. Szinte minden nap látok egy-egy új fajtát! Mióta itt vagyok, legalább 20 új típust láttam.

Az emeberkről, akikkel itt találkoztam, én csak jót tudok mondan. Nyitottak és segítőkészek. 

Előre szeretném leszögezni, hogy nem tudományos célzattal készült az összeállításom, nincs mögötte komoly kutató munka, sőt, még csak túl sok tapasztalat sem. A következőkben leírtak az első benyomásaim alapján kerültek ide:

1. A WC papírt nem dobhatod a WC-be! Külön kis kukákba kell elhelyezni. (Nekem ezt nehéz megszokni.)

2. A házakban, lakásokban jellemzően nincsenek fűtőberendezések. Annak ellenére, hogy tél itt is van, bár nem nagy fagyokkal. (Mindenki nyugodjon meg, azért megfagyni senki sem fog. Remek a fűtése az ágyaknak:))

3. A lakott területek itt nagyon lakottak. A fenti képen látható sorházak gyakoriak. (Éppen egy ilyen ablakából készült a kép is.) Nagy a népsűrűség. 

4. Rengetegen érkeztek az elmúlt néhány évben Venezuelából, Columbiából, Peruból és Haitiről., a jobb megélhetés reményében. Chile stabil ország, és nyitott az ideérkezők számára. Sajnos ez sok negatívummal is járt, ahogy én látom és ebben Rodrigo is megerősített, ugyanis a szegényebb országokból érkezők számára Chile "csak" egy hely a pénzszerzéshez, nem a haza. Így aztán nem is becsülik meg kellőképpen. Sok a szemét az utcákon. 

A Haitiről érkező emberek az utak mentén - rendezetlen körülmények között - árulnak. Főként gyümölcsöket.

5. Amit nagyon szeretek: telefonos híváskor az üdvözlés után rögtön megkérdezik azt is, hogy vagy? Amit persze neked is illik visszakérdezni ezután.

5+1. IMÁDOM, hogy amerre csak nézek, az Andok vonulatait, vagy más hegyeket látok. Rancagua, ahol élek, egy völgyben fekszik, körbe veszik a csodás magaslatok, hóval a tetejükön.

Ha már a kulináris élvezeteknél tartunk, szeretném bemutatni a képen látható tradicionális chilei édességet. Durván leegyszerűsítve a dolgot, a barackkompótunkhoz hasonlatos az íze. Szárított barackot tesznek édes cukorszirupba. Ami érdekessé teszi ezt a finomságot, azok a szintén belekerülő előre főzött búzaszemek.

Fotó: Endi

Ez az izgalmas nevű gyümölcs rögtön kedvenccé vált. Nagyon finom és édes. Nemcsak frissen fogyasztják, hanem dzsúszként és fagylaltként is.

Az állaga talán leginkább a körtéjéhez hasonlítható.

Az avokádó otthon is ismert, de én ritkán fogyasztottam Magyarországon. Itt friss, gyakran készítik el salátaként paradicsommal, vagy kenyéren egy kis sóval. Ami még érdekesebb, az a hotdog. A hotdogba a hagyományos összetevőkön kívül belekerül a friss avokádó, paradicsommal és majonézzel....mmmm...nyami:) Csak ajánlani tudom!

Na igen...ezért minden, de minden megérte!

Ehhez a bejegyzéshez nem fűzök sok szöveget. Beszéljen a kép! Mindenki érteni/érezni fogja,a volt már szerelmes!

Fotó: ENDI

2022. aug. 30. Megkezdődött várva várt utazásunk Chilébe Endivel, a kisfiammal. Dokumentumhegyek#bürokrácia#izgalmak#aggódás#vágyak#álmok - ez mind jellemezte a kiutazást megelőző hónapokat. Hatalmas köszönet Rodrigónak, a családomnak és barátainknak, hogy támogattak, erőt adtak a legnehezebb időszakokban is, vagy éppen velem örültek. Ebben a bejegyzésben magáról a repülőútról számolok be: Először is egy jó tanács minden utazni vágyónak: Szükséges előre tájékozódni minden ország beutazási szabályairól, ahol átszállás szükséges, nemcsak a célország szabályai számítanak. Az USA beutazási engedélyt kér tranzitláskor is! (Még éppen időben észleltük!) 1.állomás - Budapest Kis repülőtér-kis bonyodalmak - Apró izgalmaktól eltekintve problémamentes volt a check-in. (Endi ESTÁ-ját lejártnak látták a rendszerben, de végül rendben találták) 2. állomás - Amszterdam A repülőút rövid, kellemes volt (2 óra). Endi első repülőútja, ami nagy élményt jelentett neki. Egyetlen kellemetlenség, hogy valamiért kiválasztottak, és "cipő le,tenyér fel"- leellenőriztek drogra! Ezt leszámítva minden gördülékenyen ment. 3/a. állomás - Atlanta Alcím: A magyarok mindenhol ott vannak és segítenek:) A repülőút elvileg 9 óra 20 perc hosszúságú lett volna...volna, ha nem szól közbe a viharos idő! Mivel közbeszólt, így kb 12 órásra nyúlt. Már éppen leszálltunk volna Atlantában - a radar 10 percet jelölt landolásig - mikor a kapitány közölte, hogy a vihar miatt nem tudunk leszállni Atlantában. Újabb megálló Savannah...itt sem sikerült...így Columbia lett a megállónk helyszíne. 3/b. állomás (ideiglenes) - Columbia. Kis város, kis reptér - nem szállhattunk ki, mert nem volt lehetőség controllra. Kisebb incidensek (egy utas rosszul lett, a gép szárnya nagynak bizonyult kanyarodáskor) után irány ismét Atlanta! Ekkor találtam magyarokra a gépen. Éppen mögöttünk és előttünk! Megnyugtattak, infókkal, sütikkel:) láttak el bennünket! 5. állomás - Atlantra Végre Atlanta - rossz hír, hogy 1 óránk maradt az átszállásra, ami a nullával egyenlő!! Kígyózó sor az immigration ablakoknál, türelmetlen ellenőr a poggyász ellenőrzésnél, csomag felvétele-feladása - majd: 5 perc maradt, hogy megtaláljuk a Santiagói csatlakozás kapuját! Lehetetlennek tűnt!!! De mindenkinek adjon reményt a mi példánk: ha valamit nagyon akarunk, azt el is érjük!! Rohantuk, hátunkon szó szerint lebegtek a hátizsákok, mindketten kimerülve az utazástól, amikor megszólított minket egy hölgy az elektromos kiskocsiról (ezekkel szállítják az időseket a reptereken), hogy segíthet-e? Ő volt a mi őrangyalunk. Dudálva, rohanva vitt minket az F1-es kapuhoz. Az utolsó utáni pillanatban érkeztünk, de megcsináltuk!!! 6. állomás - Santiago Újabb 8-9 órás út, meggyötört hátizomzat - de megérkeztünk!!!!