Szeretem a piacokat, itt mindig beleszagolhatunk az igazi helyi valóságba.

Nagyon zajosak a "merkadok". A portékájukat árulók hangját messziről hallani; nem bízzák a véletlenre a vásárlást.

Érdekes ötletekbe is belefuthatunk: pl. először nem értettem, miért kering a jég között heverésző friss halak felett egy madzagról lelógó, vízzel teli neylon zacskó. Mire Rodrigo elmagyarázta, hogy ezzel hessegetik el a friss húsra vadászó legyeket az árusok. Szenzációs ötlet!!

A friss halak, tengeri herkentyűk jelenléte szinte alap, de egyéb házi készítésű finomságokat is fellelhetünk: sajtok, fűszerek, frissen facsart gyümölcslevek.

Nueva Imperialban a fedett piac területén apró javító műhelyek is működnek: cipész, varrónő. Idősek, valószínűleg utolsó hírmondók. A cipészmester éppen egy saját készítésű cipőn dolgozott, kézzel varrta fel a bőr felsőrészt a talpra. Eszembe jutott az otthoni öreg bácsi, akihez gyerekkoromba anyukám elküldött a sarkalandó cipőkkel, Burák bácsi volt a neve. Kedves, csendes öregember volt.

 Santiagoban egy kis, félreeső utcában is jártunk egy nagyon jó, zajos kis piacon. Mindent is árulnak itt. A friss zöldségtől kezdve, a halakon át a gyógyszerekig. Ami számomra új volt itt, az a jégkása. Persze nem maga a jégkása volt ismeretlen a számomra, hanem az elkészítésének a módja. Egy kis fémszerkezet segítségével őrlik a nagy jégtömböket apró jéggé, ezt teszik pohárba, majd gyümölcsszirupot öntenek rá. Ezek a szirupok nagyon finomak, tényleg gyümölcsből vannak, házi készítésűek. A házaspár is, aki árulta, illetve a kis szerkezet is egyébként perui volt.

A jégen túl extra hűtési lehetőség a káposzta levél is! Egy hölgy árus a fejebúbját védte, hűtötte egy hatalmas káposztalevéllel az egyik forró napon. Mindig tanulok valami újat!

Most búcsúzom, megyek a piacra:)