Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy konyhatündér; és abban is biztos vagyok, hogy amikor a családom és a  barátaim ezt olvassák, csakis a jó öreg virsli képe villan be velem kapcsolatban ebben a pillanatban:))

De azért én is tudok főzni, sőt, szoktam is. Mivel Rodrigo nagyon kedveli a leveseket, így leggyakrabban azokat készítem el, már amiket lehetséges. Ugyanis néhány fontos hozzávaló nem kapható, például petrezselyem gyökere (levele igen:)); karalábé; tejföl. 

A zöldborsóleves grízgombóccal azonban kivitelezhető, gyors és finom. Egyik alkalommal, mikor megfőztem, vendégeink voltak Rodrigo nagybátyjáék. Első látásra nem kértek levest, ragaszkodtak a valóban nagyon finom sültekhez. És mivel én egyáltalán nem vagyok hiú a főztömre, elkönyveltem, hogy sebaj, így vacsorára pont marad Endinek, Rodrigonak és nekem. Az esti programot követően, teríteni kezdtünk étkezéshez. A levest sehol sem találtam...Rodrigo sem...kérdésünkre, hogy hol a leves, pajkos somolygás volt a válasz Tio Raul (nagybácsi) részéről: "Mégis megkóstoltuk!" 

Hát így tett sikeres szakáccsá a zöldborsóleves:)

Endi iskolába jár. Nagyon barátságosak vele a pedagógusok és a gyerekek is. Tegnap elővette a Rubik kockáját az iskolában és az internetről ellesett trükköket gyakorolta. Társai közül többen is körégyűltek. Felfigyelt erre a tanítónéni is, majd az osztály közösségi csoportjában felhívást tett közre, hogy akinek van ilyen otthon, hozza be, így egyik tanórán megismerkednek vele jobban is.

Így veszi kezdetét, vagy folytatását a nagyszerű Rubik kocka hódító útja egy chilei általános iskolában.

Hajrá Mindenki, //sohanemtudtamkirakni...egyetlenoldalátsem...nemvagyokrábüszke//)

Fotó: Endi