Vannak az ember életében olyan pillanatok, amelyek örökre bevésődnek. Ez olyan volt. 

Amikor megpillantottam egy hosszabb gyalogút végén az óceánt, az egyszerre volt csodálatos és felkavaró élmény. Először ugrálni kezdtem örömömben, aztán csak álltam megbűvölve a partján. A morajlása félelmetes és izgalmas. Egészen aprónak éreztem magam mellette.

Az első találkozás óta már több élménnyel is gazdagodtam. Hihetetlenül izgalmas, és sokszínű az óceán, ezer arccal! Megunhatatlan, mindig új!

A kagylóvadászat  igazi szenvedélyünkké vált. A kisfiammal hosszú percekig vizslattuk a homokot egy-egy szebb kagylóért, csigáért. És amikor egy-egy különlegesebb, ép darabra leltünk, az olyan volt, mintha legalábbis gyémántot találtunk volna.

Az óceán partja is változatos. Van, ahol egészen sötét színű, majdnem fekete a homok, van ahol sokkal világosabb, és van ahol kavicsos, vagy éppen nagyobb kövek borítják a partot.

Van egy egészen sötét színű vízinövény Algas Marinas "Cochayuyo" (Durvillaea Antartica) - az alsó képsorban középen látható -, ami teljesen úgy néz ki, mint egy polip, karokkal. Rengeteg ilyet lehet látni a part közelében. Rodrigo elmondta, hogy egyes helyeken azért látok sok ilyet a sziklákon, mert az emberek kiszedik a vízből és kiteszik szárítani a sziklákra. Majd ezeket később eladják, mint ételt. Láttam a boltban, még nem kóstoltam.

Ez persze csak egy élőlény a több ezerből, ami felfedezhető itt ebben a kincsesbányában. A madarak a nagy szerelmeim otthon, Magyarországon is. Itt is örömmel figyelem meg őket. A vízimadarak nagy élményt jelentenek nekem. Élőben, közelről látni a pelikánt és a sirályokat, ahogyan halra vadásznak, az nagyon izgalmas. Egy nagyobb sziklás terület közelében megfigyelhettük azt is (miközben sikerült felmászni a közelükbe), hogy hogyan különülnek el egymástól a különböző sirálycsaládok és a pelikánok. Az óceán hullámait úgy ismerik, mint az emberek a buszmenetrendet. Tudják, mely pillanatig maradhatnak egy egy kövön, vagy éppen a parton és mikor kell onnan elszállniuk az érkező nagy hullám elől. Illetve, mikor kell közelebb menniük a hullámokkal kiérkező jobb falatokért. (Nekem még nem sikerült kiismernem ezt a nagy "Úrt", az óceánt, többször sikerült csupa vizes cipővel hazatérni.)

Van egy igazán fürge kis állatka, egy rákféle "Chanchito de Mar" (Emerita Analoga) - az alsó képsorban bal oldalon látható - , amely mélyen a homokba fúrja magát. A "Playero Grande" (Tringa Semipalmata)  nevű madár ezekre vadászik. Gyors lábakkal iparkodnak begyűjteni őket, a következő hullám érkeztéig.

Van egy kivételes madár."Queltehue común" (Vanellus Chilensis)..sajnálom, de ő nem lesz a kedvencem, a története azonban annál izgalmasabb. Róla külön fogok írni még. Ő ugyan nem kifejezetten a vízparton él, de rengeteget lehet látni belólük és sajnos sikerült egészen testközeli élménybe keveredni velük.

A kikötőkben pedig még döbbenetesebb "állati" élményekben volt részünk. A következő bejegyzésben erről olvashatnak majd:)