4 napot kempingezéssel töltöttünk, mely során elutaztunk néhány óceánparti településre. Érdekes, mennyire változatos képet mutatnak a különböző - egymástól nem nagy távolságra lévő - városok, attól függően, hogy mennyire volt például alkalmas kikötésre a part.
Horcon egy kisebb halászfalu. (Bár Magyarországi méreteket tekintve ez város.)
Egy biztos, rengeteg élményt szereztem itt. Ilyet is, meg olyat is.
Egy haditengerészeknek szánt kempingben szálltunk meg. A komplexum régies és kopottas volt, de kempingezéshez megfelelő.
Az első napon teljesen elvarázsolt az óceán látványa. A fiúk tengeri csillagokra leltek a vízben, ami Endit is és engem is elvarázsolt. Természetesen kagylók és csigák özöne, így folytathattuk azok vizsgálatát is.
Valamint sirályok és pelikánok tömege szinte testközelségben.
Ahogyan kezdett sötétedni, úgy kezdte megmutatni magát a város másik arca ...
Egyre több fura figura jelent meg...szimplán ittas, örökifjú hippi, "loveandpecae" - hívők, (akik aztán egy óvatlan pillanatban Neked is szerelmet vallanak). Izgalmas volt köztük lenni. Szeptember 18-án ünneplik Chilében a nemzeti függetlenség napját. Ez rengeteg zenével, grillezéssel párosul, valamint a nemzeti zászló kihelyezésével mindenütt. Horcon óceánpartja kicsit másképp ünnepelt. Lementünk mi is a partra, mert kíváncsi voltam. Színes forgatagba cseppentünk; mutatványosok, ékszerkészítők, zenészek közé. Néhány chilei pesoért zsetont váltottunk és csocsóztunk. Esztétikai élmény volt, ugyanis a csocsó asztalok gyönyörű, míves faasztalook voltak a régmúltból.
A kóborkutyák száma megdöbbentő, ahogyan Chile más városaiban is. Amíg minket felszólítottak az üzeletekben a maszk viselésre, addig a gazdátlan kutyák ki-bejártak a boltokban, majd ha úgy tetszett nekik, leheveredtek ott.
Másnap Zapallarba utaztunk. Egészen más világ! Gyönyörű part, rendezett városkép, exklúzív házakkal a hegyoldalban, melyek terasza - természetesen - az óceánra néz. Sziklákra másztunk itt, és elbűvőlve figyeltük a köveknek csapódó hullámokat.
3. nap - úticél Vina del Mar és Valparaiso. Nagy városok, kikötőkkel, zajos halpiaccal.
Ez a nap hatalmas élménnyel szolgált. Vina del Marban - a kezdődő tavasz ellenére - nagy kabátban figyeltem a vizet, forró kávét kortyolgatva. Nem akartam hinni a szememnek. A parthoz közel az óceánban játszó fókákra lettem figyelmes. Volt, hogy 4-5 is együtt bukfencezett a vízben. Vidámságuk, életörömük szeretetreméltó!
Még aznap délután Valparaisoba utaztunk. Rodrigo elmondása alapján, kb 100 évvel ezelőtt egy virágzó kikötőváros volt. A kikötője hatalmas. Még sosem láttam élőben, hogy milyen óriásiak ezek az óceánjáró hajók. Akár 1 napig is eltarthat egy hajó ki/berakodása.
Számomra Valparaiso ma is szép város, rengeteg látnivalóval. Sok a szintkülönbség az utcák között, ezért (a közlekedést megkönnyítve), funicular (siklóvasút) szállítja az utasokat egyik helyről a másikra.
De a legnagyobb "állati élményt" az oroszlánfókák nyújtották számomra.
A rakparton kisétáltunk egy - a halászhajók vízre bocsájtását segítő - mólóra. A korlátra támaszkodva lenéztem a parton fekvő kövekre, ahol ezek a nagytestű állatok sütkéreztek. Egyáltalán nem számítottam rájuk.
Hatalmas méretük és tiszteletetparancsoló hangjuk ellenére mosolyognom kellett rajtuk. Jól bevált, felhevült "napozóágyaikat" hevesen védelmezték. Ha egy másik, a hideg vízből kikecmergő, példány közelített feléjük, fenyegetően elbődültek, fejüket hátravetve, tekintetüket az égre emelve, nyakukat tekergetve. Általában hatott! Ha mégsem, akkor nyomatékul odacsíptek. Teátrális volt!
